Otthon dolgozni

A napi nyolc óra munka biztosan napi nyolc óra munkát jelent otthon? Az újságok, vagy internetes oldalak állást kínáló rovatai tömve vannak otthon végezhető munkaajánlatokkal. Megfogják az embert egy-két kulcsmondattal, aminek igen nehéz ellenállni. „Kényelmesen, saját otthonában ülve végezheti, nem áll a háta mögött a főnöke, arra buzdítva, hogy iparkodjon, mert a határidő véges!„ Valóban, ezek a szavak igencsak simogatóan hatnak a szemnek, és az agynak, amint olvassa őket a már-már kétségbeesett álláskereső.

De vajon mennyire lehet ezeket a mondatokat komolyan venni, és az otthoni munka hátrányait is figyelembe véve jelentkezni az állásra? Mert lássuk be, ez a fajta szabadság, egyben hatalmas korlát is a tisztelt foglalkoztatottnak. Nagyon jól hangzik, hogy nincs főnök, aki nap, mint nap érzékelteti, hogy amit végeztünk, az nem ér semmit, és másnap jobban kellene dolgozni, mert nem lesz ennek jó vége. És a munkavégzéssel járó ideget sem kell hazavinni este, és azt a családra zúdítani. Hogy miért nem? Mert már ott van. Mert az a bizonyos nyolc óra ledolgozott idő nem biztos, hogy reggel héttől délután háromig tart.

Komoly elhatározás, és önuralom kell ahhoz, hogy az ember ne találjon magának látszólag sokkal fontosabb elfoglaltságot a ház körül, mint a távmunka elvégzése. Általában az emberek szeretnek tiszta, rendezett környezetben dolgozni. Talán így jobban is megy a napi feladat végrehajtása. Egy irodában ez adott is, mivel ott nincs más, amire figyelni kell, csak a napi rutin. Nem lesz koszos a konyha, senkit nem érdekel, ha sáros cipővel megy be valaki, és ha mégis takarítani való van, a cégnek erre a tennivalóra külön embere van. Tehát a jó beosztottnak nemigen kell másra figyelni. Bezzeg otthon! Ha mindezt a légkört szeretné valaki megteremteni maga körül, akkor bizony vár rá a mosogatás, a mosás, gyerekek után az elpakolás, és a többi, ami egy háztartással jár, de ekkor még egy percet sem foglalkozott azzal, amivel a kenyeret teszi az asztalra, pedig már egy jó pár óra eltelt. Mire oda jut, hogy elkezdje azt is, amire az otthoni munkavégzés gyanánt vállalkozott, már szinte a fél nap is eltelt. Lassan jönnek haza az iskolából a gyerekek, valamit főzni is kellene, de még boltban sem volt. És ez így megy végeláthatatlanul a hét szinte minden napján, hétfőtől vasárnapig.

Arról nem is beszélve, hogy a még el nem végzett munka tudata is ront a helyzeten. Az ember attól csak idegessé válik, és az is megtörténhet, hogy ezt a feszültséget családtagjai egzecíroztatásával vezeti le. Kimondhatjuk tehát, hogy a látszólag kényelmes otthoni munkának is van hátránya, amivel mindenképpen számolni kell, ha emellett a kereseti lehetőség mellett dönt az ember fia-lánya. Ki kell találni egy rendszert, amit minden körülmények között - az önuralom segítségével- be kell tartani, ha valaki úgy dönt, hogy munkahellyé alakítja át lakóhelyét.