Goodbye Hungary! Avagy a külföldi munkavállalás

„Újabb gyárat zártak be Magyarországon!”- hallani nem is kevésszer a különböző hírcsatornákból. Szerencsétlen dolgozni akarók, akik mindent megtennének, hogy biztos helyük legyen évekre egy-egy vállalat alkalmazottjaként, szinte egyik napról a másikra kerülnek utcára veszélyeztetve ezzel a saját és családjuk megélhetését. De a leleményes jó magyar ember nem adja fel könnyen! Ha itt nem kellek, kellek, majd máshol címszóval nekivág egy ismeretlen, jövedelmezőbbnek hitt útnak, és elindul, hogy külföldön vállaljon munkát.
 

A szebb jövő reményében egyre több fiatal érez magában elég affinitást ahhoz, hogy repülőre üljön, és ha nem is a világ végén, de minden bizonnyal egy másik országban, esetleg kontinensen próbáljon szerencsét. Sorra hagyják el mind a diplomások, mind pedig a szakmunkások kicsiny hazánkat, nem félve attól, hogy kinn esetleg újabb pofonok érhetik. Mert bizony érhetik. Nem is egyszer lehetett értesülni olyan esetről, amikor reménykeltő módon csábították ki a kétségbeesett álláskeresőt egy jól fizető, hosszú távú pénzkereseti lehetőségnek bizonyuló munkára, aminek a vége az lett, hogy egy hónapon belül megtörve, fizetés nélkül saját otthonában csücsülve verte a fejét a falba reménykedve abban, hogy nem veszett el minden megtakarított pénze.
 

Hála az égnek, nem csak ettől hangos a média, vannak szép számmal sikertörténetek is, amikor egy fiatal, 10 Forinttal a zsebében nekivág a nagyvilágnak, és a választott országban, ha csupán mosogatóként is, de megállja a helyét. Apropó mosogató. Azt mondják, az a jó a külföldi munkában, hogy van előrelépési lehetőség, tehát egy kezdetben még mosogatófiúként dolgozó beosztottból később válhat akár éttermi üzletvezető is. Persze ezért keményen kell dolgozni, és nem utolsó sorban nem árt, ha a választott ország nyelvét legalább középszinten beszéli.
 

Nagyon sok érvet, és ellenérvet lehet a külföldi munkavállalásról felsorolni, de az, aki még nem próbálta ki legalább egyszer, hogy milyen a szülőhazájától távol dolgozni, valószínűleg nem tudja, melyik táborba is tartozik. Megérte, vagy nem érte meg feladni mindent, és azt mondani: „Goodbye Hungary!”