Egy igazi ördögi kör – álláskeresés, tanfolyamok miegymás

Vajmi kevesen mondhatják el magukról, hogy olyan cég alkalmazásában állnak, mely 100%-ig biztos, hogy a következő évben is foglalkoztatja őket, esetleg a munkabér, melyet a munkával megkeresnek, maradéktalanul elég mindenre, amit egy háztartás, egy család megkövetel, és ne adj’ isten még egy kis szórakozásra is jut belőle. Akiknek mindez meg van, azok bizony szerencsésnek mondhatják magukat.

De mi a van a többiekkel, akik nincsenek ebben a mérhetetlenül szerencsésnek mondható helyzetben? Akiket elbocsátottak már, vagy a munkahely, ahol alkalmazásban állnak nem tud elegendő bért fizetni? Nekik maradnak a méregdrága kurzusok, esetleg a sok, egymástól eltérő munka, vagy ha úgy tetszik a „több lábon állás”.

A cégek sorra bocsátják el a munkavállalóikat, a rossz gazdasági helyzetre, vagy a kiszámíthatatlan forintingadozásra való tekintettel. De ha nem is került elbocsátásra egy alkalmazott, sokszor küldik szabadságra, kényszerpihenőre, ezzel is húzva a végső „szélnek eresztés” idejét. Mit tehet az, aki ebben a helyzetbe van? Sorra bújja az interneten fellelhető álláskereső oldalak - munkát kínáló- rovatait, jobb esetben a felszabadult idejét nem hasztalan tölti, hanem beiratkozik egy olyan tanfolyamra, melynek sikeres elvégzésével, nagyobb eséllyel helyezkedik el ismét. És ha mindez nem lenne elég, megpróbál több, kisebb munkát elvállalni, csak hogy fenntartsa az addig megszokott életszínvonalát. Ezek mind jól is hangzanak, de egy képzésen való részvétel nem kevés pénzbe kerül. Ahhoz, hogy a fejtágítóra valót előteremtse valaki dolgoznia kell. Ördögi kör, ugye?

Mégis, megoldást jelenthetnek a munkaügyi központok által, illetve a sok kis fusimunkával összegyűjtögetett fillérekből finanszírozott tréningek. Az élet nem áll(hat) meg az elbocsátás után sem, csak menni kell a lehetőségek után, vagy inkább elé, és megragadni azokat.